Amikor nyáron úgy döntöttünk, hogy hivatalos formába öntjük az eddig is működő önkéntes kalákánkat, majd ősz derekán ügyvéd segítségével hivatalosan bejegyzett nagybetűs KISS CSILLAG ALAPÍTVÁNY lettünk, még fogalmunk sem volt, hogy mi vár ránk.
A gimnazista osztályfőnököm mindig azt mondogatta, hogy nem mindegy mi esik a fejedre, a fazék vagy a Goethe kötet. Az a vágyam, hogy mi minden gyermek életében legyünk „A” Goethe kötet és segítsünk azzá válni lehetőségeinkhez mérten, amivé csak szeretne lenni. Az esélyt akarjuk megadni az érvényesülésre, fejlődésre úgy, hogy hétköznapi alapfeltételeket is teljesítünk. Mi is megkaptuk, kötelességünk azt tovább adni. Hosszú út áll még előttünk.
Bíztam benne, hogy néhány ismerős segít és felajánl pár apróságot, de álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyi embert, és emberek ismerőseit, és azok ismerőseit is meg tudjuk mozgatni. Nem gondoltam, hogy gimnazista osztálytárs cipel ágyat az ország másik végéből, hogy segíthessen, egyetemista évfolyamtárs csomagol hasznos kismama holmikat az ország másik végéből pici gyerekek mellett, hogy segíthessen, volt kolléga küldi a gyerekruhákat 180 kilométeres távolságból, hogy segíthessen, kollégák válogatnak össze féltve őrzött játékokat, emlékkel teli mesekönyveket, plüssöket, első kis cipőket, álom piros versenyautókat, család összetartó társasokat, hogy segíthessenek. Egyfolytában jöttek az üzenetek, hetente többször tele lett a csomagtartóm, majd újra üres. Annyi megkeresést kaptunk, hogy számtalan alkalommal már reagálni se bírtunk az üzenetekre, vagy elfelejtettünk dolgokat. Ezúton ígérjük, hogy Mindannyiótok megkeresésére hamarosan reagálunk, ha eddig nem tettük volna meg.
Ahogyan jeleztük posztjainkban a karácsonyi készülődés alatt számos ruha és -élelmiszercsomagot juttatunk olyan családokhoz, ahol szükség volt támogatásunkra. Ehhez nem győzzük elégszer megköszönni a közbenjáró szociális munkatársak, védőnők önzetlen munkáját. Számtalan gyerek lakott jól és tud meleg és szépséges ruhát viselni segítségeteknek hála.
Sokszor zaklatottak voltunk, néha már egymás agyára is mentünk. Próbáltunk helytállni saját életünkben, családunkban, iskolában, munkában, kollégákkal. Bevallom őszintén néha saját magam se értem, hogyan sikerült, de másnap mindig jött egy isteni kéz, egy angyali mosoly, egy megerősítés, hogy jó úton járunk, nem szabad letérni. Köszönettel tartozunk családtagjainknak, akik ilyenkor árnyékba kerültek ugyan, de nélkülük ez a gépezet nem az igazi.
Aztán jött a nagy hétvége, két napos csomagolás. Mint régen a fonóban, összegyűlünk (betartva a szigorú intézkedéseket!), beszélgetünk, rajzolgatunk, csomagolunk, karácsonyi dalokat hallgatunk (na jó a 48. órában már Lagzi Lajos is előkerül…), gyűlik-gyűlik a dobozhegy, fárad a társaság. Miért vagyunk mások egy kicsit? Miért kell ez a nagy felhajtás? Mert minden gyermeknek próbáljuk azt az örömöt megadni a szeretet ünnepén, amire egész évben vágyik. Amikor kinyitja a csomagot olyan vidám mosoly jelenjen meg az arcán, amit, ha meglátsz elillan az ízületi fájdalom minden porcikádból. Elfelejted a fáradtságot, a home office-t, a munkahelyi stresszt, a befizetendőket, a bezártságot és azt gondolod, hogy ezért megérte.
Az egyik ajándékosztáson, -melyen személyesen is jelen voltam- a gyerkőcök olyan bűvölettel nézték a dobozokat, hogy azt semmihez sem tudnám hasonlítani. Arra pillanatra elfeledtettük a nélkülözést, a hiányt, a fáradtságot, betegséget, a nehéz sorsokat. Csak a boldogság maradt a teremben. Az, hogy a kisebb-nagyobb dobozok közül vajon melyik kié lesz, mit rejtenek?
Viharos gyorsasággal nőttük ki magunkat, úgy, mint a császárfa. Hatalmas gyökerünk lett és akkora lombkoronánk, hogy lassan egész Csongrád megyét képes beborítani. Ehhez pedig kellett a TI segítségetek. Ti, akik gondoltatok ránk mindenféle apróság vagy nagyobb eszköz, ruha, könyv vagy finom falatok felajánlásával. Ahhoz, hogy munkánkat továbbra is hasonló ritmusban és energiával tudjuk végezni számítunk rátok, rengeteg tervünk van. Picinyke raktárunk hamar „kihíztuk”, ennek fejlesztése szükséges, melyről beszámolunk majd részletesen. Addig is utunk vezeti a Csillag és a segítségetek rakja sorba minden tégláját, hiszen a szeretet ajándékoz és nem tartja a tenyerét.
Hálás köszönettel,
A Kiss Csillag Alapítvány
[…] gyermekek részére. 2020-ban „Egy doboznyi szeretet” címszó alatt jelent meg az első önálló gyűjtésünk az alapítvány égisze alatt. Attól az évtől kezdve minden évben közel 500 gyermek számára […]