A környezetemben sokan tudják, hogy évek óta segítünk a Református Szeretetszolgálat által szervezett „Nyilas Misi pakkot kapott” programban. Az akciónak köszönhetően sok nélkülöző gyereknek kerülhet egy cipős doboznyi szeretet a karácsonyfa alá. Rengetegen segítettek nekünk az elmúlt években, amiért örökre hálásak leszünk, de amellett, hogy jó érzés az adakozás tudata, mégis sokakban felmerülhetett a kérdés, hogy vajon jó helyre kerül-e, amit olyan jó szívvel készítettünk.
Ennek megerősítésére úgy gondoltam, elmesélem egy kislány történetét. Egy kislányét, aki egyszerű dolgozó szülők második kislánya volt. A szülei boldog gyerekkort biztosítottak neki, képességeikhez mérten próbáltak mindig mindent megadni neki. A kislány soha nem érezte, hogy nélkülöznének, noha többször volt olyan időszak az életükben, amikor hús csak vasárnap került az asztalra. A mérhetetlen szeretet, és a szülői ház nyújtotta biztonság ellenére a középiskola végeztével külföldön folytatta tanulmányait. Egy idegen országban, idegen nyelven, számára addig sokszor idegenek által támogatva.
Főiskolai tanulmányai alatt saját maga kereste meg a tandíjra, és a mindennapi életre valót. Ebben az időben egy külföldi diákoknak nyújtott albérleten osztozott, több sortársával, amikor a „Nyilas Misi pakkot kapott” akció hozzá is elért. Annak ellenére, hogy ekkor már elmúlt 18 éves, ő is kapott egy csomagot, amit Németországban állítottak össze. A csomagot egy nálánál fiatalabb kislánynak szánták, mégis egy örök életre szóló örömet okozott neki illetve elindított benne valamit… Amik kicsik voltak neki ruhadarabkák tovább tudta adni olyanoknak, akiket ismert, és tudta, hogy jó hasznát fogják venni. A tisztálkodási szerek, csokik és ceruzák, mind-mind megkönnyítették az életét. Ugyanis tudta, hogy ezekre neki egyébként a két egyetemi szak mellett, a két kezével kellene megkeresnie a rávalót.
Addig is, és azóta is szorgalmas életet élt, emlékezve arra a pillanatra, amikor ő kapott csomagot önzetlen idegenektől ismeretlenül. Ennek megfelelően ő is próbált mindig ugyanúgy segíteni másoknak. Attól az alkalomtól kezdve aktívan kivette a részét a „Nyilas Misi pakkot kapott” akcióban. Ennek a kezdeményezésnek köszönhetően ismerte meg a férjét is. Később pedig ez a kislány – barátok, ismerősök, sőt ismeretlenek segítségével – már sokadik éve készít össze több száz csomagot minden Karácsonykor rászoruló gyerekeknek.
Büszkén mondhatom, hogy ez a történet a feleségemről – Kiss-Hanzsa Eugéniáról – szól, a Kiss Csillag Alapítvány megálmodójáról.
(A képen természetesen nem ő van.)
